Erin és Jake Herrin Salt Lake Cityben, Utah államban élnek, és izgatottan várták iker lányaik érkezését. Amikor Kendra és Malaya 2002. február 26-án megszülettek, egy váratlan dolog derült ki: siamesi ikrek voltak. A lányok a hasuknál voltak összenőve, és közös szerveikkel rendelkeztek, mint például egy vastagbél, egy húgyhólyag, egy máj, egy vesepár és egy pár láb.
Bár az orvosok javasolták a terhesség megszakítását, Erin úgy döntött, hogy folytatja, elbűvölve lányai születendő arcától az MRI képeken. Amikor a lányok négy évesek lettek, Erin és Jake szeretete a lányaik iránt tovább növekedett, és elkezdtek az orvosokkal beszélgetni a szétválasztás lehetőségéről. Bár az eljárás jelentős kockázatokkal járt, lehetőséget adott a lányoknak egy önálló élet reményére. A szétválasztásról hozott döntés nagy nyomást helyezett a családra.
Kendra megtartotta a közös vesét, míg Malayának transzplantációra volt szüksége. Végül úgy döntöttek, hogy megbíznak egy tapasztalt orvoscsoportban az operációval. A sikeres szétválasztás után Kendra és Malaya nehéz rehabilitáción mentek keresztül. Statisztikailag a túlélési esélyük kicsi volt, mindössze 25%, de a lányok nem adták fel. Újra megtanultak járni egy-egy lábbal, és kitartással szembenéztek az élet kihívásaival.
Azonban nehézségek merültek fel, amikor Malayának vesetranszplantációra volt szüksége. Anyja habozás nélkül felajánlotta a veséjét. Az első siker ellenére Malaya végül újabb transzplantációra szorult, ezúttal anonim donortól. Az ikrek most már húsz évesek, és hálájukat fejezik ki szüleiknek a döntésükért.
Malaya, aki szenvedélyesen érdeklődik a grafikai dizájn iránt, folytatja szenvedélyét az egyetemen, és kihasználja a lehetőséget, hogy saját utat járjon. Története hangsúlyozza az egyediség elfogadásának és az álmok követésének fontosságát – tanúbizonyság az eltökéltsége iránt.