A baglyok és a gazdák közötti interakció alapvető volt a vidéki életben.
Mivel úgy vélték, hogy a baglyok hatékonyan eltávolítják a kártevőket, a gazdák fészkelődó dobozokat helyeztek el pajtáikban. Ez összekapcsolta a hagyományos képességeket és környezeti érzékenységet.
Ez a gyakorlat mutatta, mennyire értékelik a gazdák a természet egyensúlyát, és hajlandók voltak ezeket a ragadozókat beilleszteni mezőgazdaságukba, bár ez az állatok védelmére irányuló kortárs erőfeszítések előtt történt.
Ezeket a fészkeket a gazdák olyan anyagokból építették, amelyeket a környezetükben találtak, például szalmából és fából.
A baglyok biztonsága és kényelme érdekében működőképes fészkelő dobozokat kell használni, amelyek megfelelő szellőzéssel és vízelvezetéssel rendelkeznek.
Ezeket az beépített rekeszeket a pajta csendes sarkaiban, tetőgerendák között és tároló helyiségekben helyezték el. Ez lehetővé tette, hogy a mezőgazdasági tevékenység és a baglyok fészkelési igényei harmonikusan egymás mellett létezhessenek.
A baglyodobozok építése ma már becses családi hagyomány, amely minden új generációval továbbfejlődik.
Ez több volt mint pusztán egy eszköz a kártevők elleni küzdelemben; ez egy bizonyíték volt az ökológiailag tudatos mezőgazdaságra és a mezőgazdasági örökség megőrzésére, ami hosszú távú együttműködést mutat az emberek és a természetes világ között.
