Egyszer volt, hol nem volt, egy kis városban élt egy élénk és tehetséges kilencéves kislány, akit Lilynak hívtak. Lily szenvedélye az éneklés iránt olyan nagy volt, mint a szíve, és kedvenc dalának a Titanic filmből származó „My Heart Will Go On” volt.
Egy napos délután Lily iskolája tehetségkutatót szervezett. Lily, nagy álmokkal és még nagyobb hanggal, úgy döntött, hogy színpadra lép, és megosztja a Titanic ikonikus dalának előadását. Amikor felment a színpadra, csend borult a közönségre, amely lenyűgözve nézte a kis lányt, aki a mikrofont tartotta.
Amikor elkezdődtek a dal első akkordjai, Lily behunyta a szemét, és elkezdődött a varázslat. Hangja könnyedén szállt a nézőtéren keresztül, és a dal érzelmeit minden zugba eljuttatta. A közönség elbűvölten figyelte, és a szülők és tanárok meglepett pillantásokat váltottak, amikor rájöttek, hogy valami igazán különlegesnek a tanúi.
Lily hangjában volt egy tisztaság és ártatlanság, ami megérintette a terem minden egyes emberének a szívét. Olyan volt, mintha a dalhoz fűződő kapcsolatán túlmutatott volna a kora. Az előadásában rejlő szenvedély és érzelem olyan őszinte volt, hogy a közönség egyes tagjainál könnyek gördültek le az arcokon.