Amikor egy gyógyíthatatlan betegség megjelenik a családban, minden megváltozik.
Amikor egy szeretett személyt értesítenek arról, hogy progresszív és potenciálisan halálos betegséget diagnosztizáltak nála, az mindenki számára fordulópontot jelent.
Az a tudat, hogy a halál közelebb van, áthatja a mindennapi élet minden aspektusát.
Sokk, zsibbadtság, hitetlenkedés, pánik, tehetetlenség vagy kétségbeesés érzései gyakoriak.
Juanita Lira Eguiguren egy kivételes nő volt, aki hihetetlen kihívások ellenére maradandó nyomot hagyott az egészségügy és a jólét területén. Sajnos harmincéves korában elvesztette a mellrákkal vívott harcát.
Juanitát 22 éves korában diagnosztizálták, és rendkívüli bátorsággal és lelkesedéssel harcolt a betegsége ellen, ami mindenkit inspirált a környezetében.
A nehézségek ellenére Juanita mélyen hitt abban, hogy a pozitív gondolkodás legyőzheti a félelmet, függetlenül a körülményektől. Megható búcsújában, közvetlenül halála előtt, azt mondta: „Számomra a remény a béke.” Rendíthetetlen meggyőződése, hogy mi magunk dönthetünk arról, hogyan reagálunk az élet kihívásaira, vigaszt és erőt adott neki még élete legsötétebb pillanataiban is.
Juanita egy hosszú közszolgálati múlttal rendelkező családból származott; édesapja Lo Barnechea polgármestere volt Chilében.
Elhunyta szomorúságba borította azt a közösséget, amelynek része volt. Mégis, szerettei vigaszt találnak abban a gondolatban, hogy örök békét talált. Öröksége azok szívében él tovább, akiket megérintett bátorságával és elszántságával.
A Juanitánál diagnosztizált mellrák híre felborította terveit, hogy Spanyolországban, Barcelonában folytassa tanulmányait, ami élete új, izgalmas fejezete lett volna. Ennek az előre nem látható visszaesésnek azonban szembeszállt. A műtét és a sugárkezelés után Juanita teljes szívvel vetette bele magát a betegség elleni küzdelembe, remélve a gyógyulást. A rák elleni küzdelem ellenére sikerült befejeznie a tanulmányait, megtalálnia a szerelmet és férjhez mennie. Ezek a sikerek előrehaladás érzetét adták neki, és átmenetileg reményt adtak a gyógyulásra. Sajnos 2017-ben egy biopszia pusztító hírt hozott: a rák visszatért, és átterjedt a szegycsontra, a nyirokcsomókra és a tüdőre.
Története emlékeztet minket arra, hogy az optimizmus átsegíthet minket a legnagyobb kihívásokon is, és mindannyiunkban megvan az erő, hogy kitartsunk és változást hozzunk. Juanitára a remény és az erő világítótornyaként emlékezünk, akinek élete továbbra is arra inspirál másokat, hogy bátorsággal és pozitivitással küzdjék le nehézségeiket.