Néztél már valaha az égre, és láttál egyszerre nem egy, hanem három fényes csillagot? Bár ez úgy hangozhat, mintha a sci-fi világából származna, ez a különös jelenség nagyon is valós és gyökereit az atmoszféra tudományában találja meg. Ismert „parhelium” vagy „napkutya” néven, ez az optikai illúzió lenyűgözhet szürreális szépségével. Ebben a cikkben felfedezzük, mi a parhelium, hogyan alakul ki, és miért tűnik fel gyakran bizonyos időjárási körülmények között.
Mi a parhelium? Az „Ál Nap” jelenségének megértése A parhelium, hétköznapi nevén „napkutya”, egy optikai jelenség, amely miatt egy vagy több fényes pont jelenik meg a nap körül. Ezek a pontok további napokként jelenhetnek meg, két vagy három nap illúzióját keltve az égen.
Alapok: A „parhelium” kifejezés a görög „para” (mellette) és „helios” (nap) szavakból származik, amely együtt „a nap mellett” jelentéssel bír. A parheliumok általában a nap bal és jobb oldalán jelennek meg szivárványszerű világos foltokként, gyakran egy halószerű ívet képezve. Optikai illúzió: Habár a parheliumok különböző napoknak tűnhetnek, valójában csupán a napfény visszatükröződései vagy megtörései. Ezek a visszatükröződések akkor jelentkeznek, amikor a fény áthalad a légkörben található jégkristályokon, látványos trükköt okozva, ami több napot láttat az égen.
Hogyan alakul ki a parhelium? A „Három Nap” mögötti tudomány A parhelium jelenség az egyedi kölcsönhatásból ered a napfény és a magas légkörben található jégkristályok között. Így működik:
Jégkristályok a levegőben: A parhelium akkor keletkezik, amikor a légkörben nagyszámú jégkristály lebeg. Ezek a jégkristályok általában hatszög alakúak, és magaslati cirrus felhőkben találhatók. Fény megtörése: Amikor a napfény áthalad ezeken a jégkristályokon, meghajlik, vagyis megtörik egy adott szögben (általában kb. 22 fok). Ez a hajlítás fényszórást okoz, és egy világos foltot eredményez a nap mellett, amely napkutya hatást kelt. Környezeti feltételek: Ahhoz, hogy a parhelium látható legyen, a levegőnek hidegnek és nedvesnek kell lennie, ami jégkristályok képződéséhez vezet. Ezért a napkutya jelenség gyakrabban fordul elő hidegebb területeken vagy télen, amikor több jégkristály található a légkörben. A cirrus felhők szerepe: A tökéletes háttér a parhelium számára A cirrus felhők kulcsszerepet játszanak a parhelium kialakulásában. Ezek a vékony és szálas felhők apró jégkristályokból állnak, így ideálisak optikai jelenségek, például a napkutya létrehozására.
A cirrus felhők jellemzői: A cirrus felhők magaslati felhők, gyakran több mint 20 000 láb magasságban találhatók. Vékonyak és pihés hatásúak, hasonlítanak a selyem- vagy pamutszálakra, és általában szétterjednek az égen. Prizma hatás: A cirrus felhőkön belüli jégkristályok kis prizmákként működnek. Amikor a napfény ezekre a prizmákra esik, a fény megtörik és újra irányul, fényes és színes foltokat hozva létre, amelyek a nap ragyogását idézik. Az eredmény az égen több nap illúziója. Megfigyelési körülmények: A parhelium jobban látható, ha a cirrus felhők viszonylag sűrűek és a nap közelében helyezkednek el. A jelenség akkor is jobban látható, amikor a nap alacsonyabban van a horizonton, jellemzően napkeltekor vagy napnyugtakor.