Amikor egy régi, rozsdás hordó a kertbe került, úgy tűnt, a sorsa megpecsételődött – a szeméttelepre kerül. De ekkor jött egy ötlet: miért ne alakítsuk át egy egyszerű nyári kerti kályhává?
Nem kellett sok munka: a hordó aljára fejszével egy négyzet alakú lyukat vágtunk, hogy biztosítsuk a levegő beáramlását. Hogy a parázs és a hamu ne hulljon ki, egy rácsot helyeztünk bele. Ezután találtunk három téglát, amelyekre a hordót állítottuk, így létrejött egy természetes légáramlás. Úgy tűnt, minden készen áll – egy rögtönzött tűzhely a kerti hulladék elégetésére!
Az első este elkezdődött a munka: levelek, száraz ágak, fölösleges újságok – minden a tűzbe került. A lángnyelvek táncoltak a hordó belsejében, kellemes fényt árasztva, miközben barátok és családtagok gyűltek össze körülötte, hogy melegedjenek.
De egy új ötlet merült fel: mi lenne, ha sütnénk is valamit ezen a tűzön? Egy régi öntöttvas rácsot találtunk, és a hordó szélére helyeztük.
A húsdarabok sercegtek rajta, ínycsiklandó illatot árasztva. A ropogósra sült, füstös hús éppen olyan finom volt, mintha egy drága grillen készült volna.
A hordó, amely hulladékként végezhette volna, a nyári esték központjává vált, összegyűjtve az embereket a lobogó tűz köré. És ha nem is tart sokáig, mindig lesz lehetőség új ötletek megvalósítására és régi tárgyak újrahasznosítására.
