A főnököm minden magyarázat nélkül kirúgott. Másnap reggel egy üzenetre ébredtem a feleségétől: „Találkozz velem. El kell mondanom az igazságot.”
Mindig elkötelezett és lojális alkalmazott voltam, és azt hittem, jó kapcsolatom van Greggel, a főnökömmel.
Szigorú, de igazságos volt. Igényes, de meghallgatott.
Évek teltek el, keményen dolgoztam, túlóráztam, hogy bizonyítsam az értékemet. Azt hittem, kiérdemeltem a helyemet a cégnél.
Amikor Greg egy délután behívott az irodájába, azt hittem, hogy csak egy szokásos megbeszélésről van szó.
De az a nap megváltoztatta az életemet.
— Lena, — kezdte úgy, hogy a szemembe sem nézett, — sajnálom, de el kell bocsátanunk.
Egy pillanatig teljesen üres lett a fejem.
— Mi? Miért? — dadogtam zavarodottan és hitetlenkedve.
— Sajnálom, Lena. Egyszerűen nincs már keret a pozíciódra, — magyarázta, és elkerülte a tekintetemet. — Semmi személyes, ez csak üzlet. Kapsz végkielégítést, a HR részleg elmondja a részleteket.
Nem tudtam felfogni, amit mondott. Hogy változhatott meg minden ilyen hirtelen? Épp most fejeztem be egy fontos projektet, kiváló értékeléseket kaptam, és a legjobbat nyújtottam a csapatért. Nem volt figyelmeztetés, semmi jel arra, hogy a munkám veszélyben van.
— Biztos vagy benne? — kérdeztem remegő hangon. — Annyit dolgoztam ezért a cégért. Miért most?
Greg felsóhajtott, láthatóan kényelmetlenül érezte magát.
— Nem az én döntésem, Lena. A cég döntése. Sajnálom, de nem tehetek semmit.
Összepakoltam a dolgaimat, a fejem zúgott. Ahogy utoljára kiléptem az irodából, próbáltam elnyomni az árulás érzését. De túl erős volt. Mindent odaadtam ennek a munkának, és most semmim sem maradt.
Másnap reggel egy üzenet ébresztett fel, amitől megfagyott a vérem.
„Találkozz velem. El kell mondanom az igazságot. – Sarah.”
Az üzenet Sarah-tól, Greg feleségétől érkezett. Évek óta nem beszéltem vele, sőt, nem is tudtam, hogy megvan neki a számom.
A szívem hevesebben kezdett verni. Mit akarhatott? Miért keresett meg pont most, mindezek után?
Habozva bár, de végül beleegyeztem a találkozóba. Talán tudnom kell valamit, ami eddig rejtve maradt.
Egy belvárosi kis kávézóban találkoztunk. Amikor megérkeztem, Sarah már az asztalnál ült, kezeit összekulcsolva. Megváltozott – idősebbnek, fáradtabbnak tűnt –, de a tekintete szokatlan intenzitást sugárzott.
— Lena, — szólalt meg halkan, komolyan. — Köszönöm, hogy eljöttél. Tudom, hogy ez furcsa.
Bólintottam, nem tudtam, mit mondjak.
— Miért akartál látni? Mi történt?
Sarah mély levegőt vett, egy pillanatra az ablak felé nézett, majd vissza rám.
— Nem tudom, hogyan mondjam el… de úgy érzem, jogod van tudni az igazságot. Greg nem a költségvetés miatt rúgott ki, Lena. Ez hazugság volt.
Felkaptam a fejem, döbbenten meredtem rá.
— Hogy érted ezt? Azt mondta, a cégnek nincs pénze.
Sarah összeszorította az ajkát, a hangja megremegett.
— Nem erről van szó, — vallotta be. — Miattam rúgott ki.
Pislogtam, próbáltam felfogni.
— Miattad? Hogy érted ezt?
Bűntudat tükröződött az arcán.
— Greg és én… a házasságunk hónapok óta romokban van. Állandóan veszekedtünk, és ő… — Sarah habozott, majd lesütötte a szemét. — Volt egy viszonya.
Megállt bennem az ütő.
— Greg megcsalt téged?
Bólintott, szemében könnyek csillogtak.
— Igen. De nem akárkivel. Veled.
Mintha gyomorszájon vágtak volna. Lélegezni is alig tudtam.
— Mi? Én—
— Tudom, — szakított félbe, és letörölt egy könnycseppet. — De Greg azt hitte, hogy igen. Megszállottan vonzódott hozzád, Lena. Hónapok óta kívánt téged. Már korábban ki akart rúgni, de nem tudta megtenni. Ezért volt mostanában olyan távolságtartó, ezért nem beszélt veled a megbeszéléseken. Próbált eltávolodni tőled, meggyőzni magát, hogy semmit sem érez.
Mintha szétesett volna körülöttem a világ.
— És ez nem működött, — folytatta Sarah. — Az elbocsátásod előtti éjszakán hatalmas veszekedésünk volt. Mindenre rájöttem, és ő beismerte. Azt mondtam neki, hogy így nem élhetek tovább, és döntenie kell köztem és közted. Szóval kirúgott téged. Azt hitte, ha eltűnsz, megmentheti a házasságunkat.
Ott ültem, teljes sokkban. A legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam volna ilyesmire.
— Nagyon sajnálom, Lena, — mondta Sarah őszintén. — Nem akartam, hogy ebbe az egészbe belerángassanak. Nem tudtam, hogyan tehetném jóvá, de nem akartam, hogy Greg hibáiért te fizess. Csak azt akartam, hogy tudd az igazat.
Nem tudtam feldolgozni. A gondolataim cikáztak, a szívem nehéz volt.
— Nem tudom, mit mondjak, — suttogtam végül.
Sarah megfogta a kezem.
— Nem várom el, hogy megbocsáss. Csak azt akartam, hogy tudd, nem a te hibád.
Lassan bólintottam, még mindig sokkban.
— Köszönöm, hogy elmondtad. Nem tudom, mihez kezdek most, de legalább már ismerem az igazságot.
Sarah szomorúan elmosolyodott.
— Vigyázz magadra, Lena. Remélem, megtalálod a békéd ebben a káoszban.
Ahogy kiléptem a kávézóból, éreztem, hogy az igazság súlya a vállaimra nehezedik.
A karrierem, a Gregbe vetett bizalmam, az önképem – minden romokban hevert.
De legalább tudtam az igazat.
És az igazság, bármennyire is fájdalmas volt, az első lépés volt ahhoz, hogy újjáépítsem az életem.
