Amikor a barátnőmnek gyermeke született, a nagymamája egy ajándékot hozott neki — egy régi, kissé kopott ollót. De nem akármilyet — négy ujjlyukkal és a pengén a „LEFTY” felirattal. Hosszasan nézegettük, próbálva megfejteni, mi lehet a jelentése.
„Ez valami orvosi eszköz?” — kérdeztem, miközben forgattam. „Vagy talán balkezeseknek való varróolló?” Sokféle tippet adtunk, de egyik sem illett igazán.
Úgy döntöttem, mélyebbre ások. Néhány keresés, egy régi fórum és néhány reklámfüzet — és végre megtaláltam a megoldást: ezek tanuló ollók gyerekeknek.
Ezeket az ollókat úgy tervezték, hogy a felnőttek segíthessenek a gyerekeknek a vágás elsajátításában. A gyerek az egyik lyukba, a felnőtt a másikba teszi az ujjait, és együtt végzik a mozdulatot.
Kisebb sokkot kaptam. Soha nem hallottam még ilyesmiről. De minél többet gondolkodtam rajta, annál kedvesebb lett számomra az ötlet. Ezekben az ollókban nemcsak fém és műanyag van, hanem gondoskodás, türelem és gyengédség is.
Talán a nagymama nem csupán egy eszközt adott ajándékba, hanem egy kis hidat is az egymást követő generációk között — hogy az anya és a gyermek együtt tehessenék meg az első lépéseket, szó szerint „kéz a kézben”.
Most ez a furcsa olló a barátnőm polcán pihen, mint a családi kötelék szimbóluma. És egy nap, amikor a kisbabája nagyobb lesz, biztosan együtt fognak majd használni.
