Már órák óta az autópályán haladtunk. Ő ideges volt, alig szólt, én pedig kerültem a beszélgetést — mostanában teljesen megváltozott.
Amikor az üzemanyagszint a nullához közeledett, megálltunk az első benzinkútnál. A férjem kiszállt, én a kocsiban maradtam.
Egy perc múlva egy kék egyenruhás alkalmazott jött az ablakhoz, és udvariasan megkért, hogy szálljak ki, és írjam alá a nyugtát.
Átvettem a papírt — és azonnal észrevettem, hogy ez nem nyugta volt. A lapon tisztán ez állt:
„Menekülj el tőle. Mondd, hogy a mosdóba mész, és menj. Gyorsan.” 😨
Először azt hittem, csak rossz vicc. De amikor felnéztem az egyenruhás férfira, ő alig észrevehetően megrázta a fejét, majd a férjemre pillantott. Akkor értettem meg, mit akart mondani — és rémülten elfutottam. 🫣😱
Abban a pillanatban észrevettem valamit: a férjem ingujján egy folt volt — úgy nézett ki, mint a vér.
És a csomagtartóban, amit épp akkor nyitott ki, vörös nyomok látszottak.
A szívem vadul vert. Csak ennyit tudtam kinyögni:
— „Csak… elmegyek a mosdóba.”
Bólintott, anélkül, hogy rám nézett volna. Nyugodtan indultam a benzinkút épülete felé, próbálva leplezni a félelmemet.
Bent már várt rám ugyanaz az alkalmazott — egy telefont tartott a kezében.
Halkan mondta:
— „Hívtuk a rendőrséget. Ne menj vissza az autóhoz.”
Néhány perccel később a benzinkutat rendőrautók vették körül. A férjemet a helyszínen letartóztatták, én pedig még mindig nem hittem el, hogy ez velem történik.
Később ugyanaz az alkalmazott visszajött hozzám, és csendesen azt mondta:
— „Néhány napja már láttam őt itt. Egy másik nővel volt.”
Majd hozzátette:
— „Később felismertem a hírekben. Eltűntként keresték.”
És akkor megértettem: azon az éjjelen, engem is ugyanaz a sors várt volna. 😢
