Aznap a tenger nyugodt volt. A nap fénylett a vízen, a hajó pedig simán haladt előre. A legénység egy átlagos műszakra számított, amikor hirtelen valami furcsa jelent meg előttük.
A mélységből egy óriási zöld gömb emelkedett ki. Fémesnek tűnt, ugyanakkor irreálisan sima és tökéletes formájú.
Eleinte azt hitték, hogy bója vagy valamilyen kutatóberendezés része lehet, amelyet egy vihar szakított le. De minél közelebb értek, annál nyugtalanabbak lettek.
— Ez… akna? — suttogta az egyik matróz.
A kapitány távcsővel vizsgálta a gömböt, majd összevonta a szemöldökét. A felületén különös dudorok voltak láthatók, mint apró csomók. Egyetlen műszer sem fogott jelet — ami még ijesztőbbé tette a helyzetet.
Csend telepedett a fedélzetre. Mindenki azt remélte, hogy csak szemét az egész, és nem valami titkos tárgy.
Ahogy közelebb értek, rögzítéseket és kiemelkedéseket vettek észre a gömb oldalán. Az egyik matróz megkopogtatta a hajóhorgony rúddal. Mély, tompa fémhang hallatszott — valami volt benne.
A tengerészek megdöbbentek 😲😨
Később kiderült: egy kísérleti oceanográfiai műszer darabja volt. Ilyen gömböket használnak az áramlatok és mélytengeri mozgások vizsgálatára.
Általában lehorgonyozzák őket és érzékelőkkel látják el. De egy vihar vagy műszaki hiba leszakíthatja őket — és ekkor szabadon sodródnak a vízen.
Egyetlen furcsaság azonban megmaradt: nem volt rajta jelzés vagy sorozatszám. Csak tiszta zöld fém, mintha szándékosan tették volna névtelenné.
A kapitány elrendelte a koordináták rögzítését és a jelentés elküldését. A matrózok azonban később bevallották, hogy mindenkinek ugyanaz a gondolat suhant át az agyán:
Mi van, ha ez nem is tudományos eszköz volt — hanem valami sokkal komolyabb?
A tenger — mint mindig — megtartotta a titkát.
