😉Megállítottam egy lassan haladó autót tele nagymamákkal, de amit belül láttam, teljesen sokkolt — azonnal ki kellett őket szállítanom, és eljárnom a törvény szerint.

Egy nap az országút szélén járőröztem, figyeltem a forgalmat, és reméltem, hogy elcsípek legalább egy szabálysértőt. Egyszer csak látok egy autót, amely mindössze 22 mérföld/órával halad. Megfogom a rádiót, felkapcsolom a fényeket — biztos voltam benne, hogy valami nincs rendben.

Odamegyek, és öt idős hölgyet látok tágra nyílt szemekkel.

— Tiszt úr, — mondja a sofőr, — pontosan a megengedett sebességgel mentem.

— Hölgyem, ön 22 mérföld/órával ment, — mondom komolyan.

— Persze! — mosolyog. — A táblán „22” volt!

Alig bírtam ki nevetés nélkül:
— Hölgyem… az az útvonal száma.

Az arca elpirult. Már indulni készültem, amikor észrevettem, hogy a többiek szinte kővé dermedve ülnek.

— Ők… jól vannak? — kérdezem csendesen.

😵😲 Ekkor a nő közelebb hajolt, és olyat mondott, hogy azonnal utasítottam őket, szálljanak ki, és bevittük őket a kapitányságra.

— Ne aggódjon, tiszt úr, — mondta nyugodtan, mintha csak teázásról beszélne, — mindjárt magukhoz térnek. Tudja… kicsit elfáradtunk. Tíz perccel ezelőtt még a 180-as úton mentünk.

Cinkosan rám kacsintott. Majdnem félrenyeltem a levegőt.

— A száznyolcvanason? — kérdeztem, bár már tudtam, hogy a válasz nem fog tetszeni.

— Hát persze! És egy kicsit rá is gyújtottunk — bátorságból. — bólintott vidáman. — A barátnőnknek ma van a kilencvenedik születésnapja. És mindig arról álmodott, hogy „versenyzőként” utazzon. Úgyhogy úgy döntöttünk, valóra váltjuk az álmát. És melyik út a legalkalmasabb erre… a nyolcvanas, azt hittük, hogy meg van engedve?

Egy pillanatra megdermedtem. Két énem harcolt bennem: az, amelyik nevetni akart, és az, amelyik szolgálati kötelesség szerint jegyzőkönyvet kell írjon.
Sajnos az utóbbi győzött.

— Hölgyem, — sóhajtottam, — aranyos dolog aranyos dolog, de a szabály az szabály.

Ki kellett szállítanom mind az öt hölgyet, és fel kellett venni a jegyzőkönyvet. Ott álltak az út szélén, kissé zavarban, de meglepően elégedetten — mintha az ünnepi kalandjuk része lenne.

És csak arra gondoltam: „Legalább teljesítették az álmukat… még ha a rendőrség felügyelete mellett is.”