Aznap a sejkh házában ünnepélyes csend uralkodott. Arany lámpák, fehér márvány, tucatnyi tanú — minden olyan volt, mint egy fényűző mese. Csakhogy nem a menyasszony számára.
Aisha ott állt, a ruha csipkéje alatt összeszorítva az ujjait. Ennek a nővére, Leila esküvőjének kellett volna lennie. De az utolsó pillanatban Leila visszalépett, és azt mondta az apjuknak, hogy „nem áll készen arra, hogy egy ilyen férfival éljen”.
A sejket mindenki ismerte. Féltek tőle. Szolgák, rokonok, szomszédok — mind suttogtak róla. Azt mondták, kegyetlen, hideg és könyörtelen. És éppen ezért döntött úgy Leila, hogy feláldozza a húgát.
— Kötelességed, — mondta Aishának az esküvő előtti este. — Különben pokollá teszem az életed.
Aisha hallgatott. Nem volt választása.
A szertartás alatt, amikor a sejkh felemelte a menyasszony fátylát, mindenki visszafojtotta a lélegzetét. Aisha közönyt… vagy megvetést várt. A sejkh azonban hosszan és figyelmesen nézett rá, majd olyasmit tett, amitől minden vendég megdöbbent. 😱😨
Hogy csapdába csalja a húgát és megalázza, a nővér rákényszerítette, hogy helyette a legveszélyesebb sejkkel házasodjon össze; de amit a sejkh tett, mindenkit sokkolt…
Egy ijedt, engedelmes lányt várt — olyat, amilyennek leírták neki.
De ehelyett Aisha állt előtte: visszafogott, törékeny, olyan szemekkel, amelyekben nem volt sem érdek, sem számítás — csak őszinteség és félelem, amit nem próbált elrejteni.
Ebben a pillanatban valami megváltozott a tekintetében. A távolabb álló szolgák vették észre először. A sejkh szemében felvillant egy érzés, amit korábban soha nem ismert.
Azonnal megértette: egész életében pontosan ilyen nőt keresett.
A sejkh előrelépett, és átölelte Aishát — nem durván, nem parancsolóan, hanem óvatosan, mintha attól tartana, hogy megijeszti. Ezután csendben, szinte suttogva, homlokon csókolta, majd — a vendégek előtt sem rejtve el az érzéseit — ajkára is csókot adott.
Végigsöpört a moraj a termen. A nővér elsápadt.
Ugyanazon az estén a sejkh megparancsolta, hogy hozzák be az esküvői ajándékokat. De ezek nem jelképes ajándékok voltak.
Aishának egy tengerparti házat adott, a nevére íratva. Ezután egy új, luxusautó kulcsait. Majd egy ruhatárat, a legjobb tervezők által készített ruhákkal. Ékszerek — gyémántok, arany, ritka kövek — egymás után kerültek a lába elé.
Hogy csapdába csalja a húgát és megalázza, a nővér rákényszerítette, hogy helyette a legveszélyesebb sejkkel házasodjon össze; de amit a sejkh tett, mindenkit sokkolt…
— Mindez a tiéd — mondta nyugodtan. — Mert te lettél a sorsom.
Aisha nem tudta visszatartani a könnyeit. Semmit sem kért ebből. Csak állt ott, még mindig alig hitte el, hogy a rémálom, amelybe belerángatták, szerelemmé fordult.
A nővér pedig a háttérben állt, mozdulni sem tudott. Nézte, ahogy a sors, amely elől menekült, gyengéden mást választ. Élete első alkalommal Leila megértette, mekkora hibát követett el.
Bánta. De már túl késő volt.
