Marc, 10 éves fiú, imádott a pályaudvar közelében lenni. Ez a zajos, nyüzsgő városrész különlegesnek tűnt számára. Néha a barátaival ment oda, de legtöbbször egyedül. Szeretett a hármas vágány melletti padon ülni, házi feladatot írni, vagy csak figyelni a távolodó vonatokat, miközben jövőbeli utazásokról álmodozott.
Aznap is minden a szokásos módon indult. Marc elfoglalta a megszokott helyét, amikor hirtelen valami furcsát vett észre: nem messze tőle, egy lámpaoszlop tövében egy kislány ült az aszfalton. Négy-öt éves lehetett. Egy plüssmackót szorított magához, és keservesen sírt, nem törődve senkivel a környezetében.
Marc kissé zavarban volt, de úgy döntött, hogy odamegy – és akkor valami teljesen váratlan történt. 😲😲
A folytatás az első hozzászólásban 👇👇
– Miért sírsz? Egyedül vagy?
A kislány nem válaszolt, csak megrázta a fejét, és még szorosabban ölelte a játékát. Marc leguggolt mellé:
– Eltévedtél? Hogy hívnak?
– Sára… – suttogta. – Anyával voltam… elment jegyet venni, és azt mondta, várjak itt. De nem jött vissza…
Marc összevonta a szemöldökét. Már több mint harminc perce volt az állomáson, és nem látott egyetlen nőt sem gyerekkel.
– Tudod anyukád telefonszámát?
A kislány bólintott, majd sírva lediktálta.
Marc elővette a táskájából a régi nyomógombos telefont – a szülei adták neki „biztonság kedvéért”. Beütötte a számot. Néhány kicsöngés… majd valaki felvette.
– Halló? – szólt egy aggodalmas női hang.
– Jó napot. Ööö… megtaláltam a kislányát. Az állomáson van, a hármas vágány mellett. Egyedül van, és sír.
– Istenem! – kiáltott fel a nő. – Csak egy percre mentem el jegyet venni, és már nem volt ott! Mindenhol kerestem, még a biztonságiakat is hívtam!
– Itt van, jól van – mondta Marc. – Itt vagyok vele.
Néhány perccel később a nő rohanva érkezett meg, kezében telefonnal, szemében könnyekkel. Átölelte a lányát, és csak ismételgette: „Drágám, ne haragudj… bocsáss meg…”
Amikor kicsit megnyugodtak, a nő Marcra nézett:
– Köszönöm. Csak egy pillanatra hagytam ott – biztos másik irányba indult el… Rettenetes. Mi lett volna, ha nem vagy ott… ha kiment volna a sínekre… Köszönöm, te egy hős vagy.
Marc csak megvonta a vállát. Egy kicsit zavarban volt, de belül egy különös, meleg érzés járta át.
