A 2A219-es járat 1983. december 4-én tűnt el az északi szélességi fokok felett történő repülés közben. A fedélzeten 150 ember tartózkodott. A személyzet utolsó rádiójele 23:47-kor szakadt meg. Ezt követően a repülőgép mintha eltűnt volna a hideg égbolton. A keresés több hónapig tartott, de a zord időjárási viszonyok és a kor technikai korlátai nem tették lehetővé a pontos lezuhanás helyének meghatározását.
A tudósok felfedezték a rég elveszett repülőgépet az Északi-sark jégtakarójában, és az, amit a kabinjában találtak, valódi tudományos felfedezésnek bizonyult.
Közel negyven évig a roncsok több méter vastag jégréteg alatt rejtve maradtak. 2024 januárjában a műholdas felvételek egy anomáliát rögzítettek — egy fém tárgyat a jégtakaró felszíne alatt. A koordináták elemzését követően expedíciót szerveztek.
A 40 éves keresés után a repülőgépet végül megtalálták, és az, amit a tudósok a kabinban felfedeztek, sokkolta a teljes tudományos világot. 😨😱
A repülőgép körülbelül 24 méter mélyen volt a jég alatt. A törzs belsejében a hőmérséklet -38 Celsius-fokon állandósult. Ennek köszönhetően a kabin egyfajta „időkapszulává” vált.
A kutatók megtalálták az utasok személyes tárgyait, táskáit, gyermekjátékokat és dokumentumokat. Különös érdeklődést váltott ki az egyik légiutas-kísérő naplója. A bejegyzéseket néhány napig vezették a kényszerleszállást követően.
A dokumentumok alapján egyes utasok túlélhették a katasztrófát, és megpróbáltak túlélési rendszert kialakítani az extrém hideg körülmények között.
Előkerültek a fedélzeti orvos orvosi feljegyzései, az ellátmányelosztás sémái, valamint a kapitány feljegyzései a személyzet állapotáról. Ezek a dokumentumok lehetővé tették a katasztrófa első óráinak és napjainak rekonstruálását, valamint a történések pontos megértését.
A fekete dobozt a törzs fő részétől elkülönítve találták meg. A szakértői vizsgálat kimutatta, hogy a repülőgép extrém turbulencia zónába került mintegy 10 500 méteres magasságban. Az éles hőmérséklet-ingadozások intenzív jégképződést okoztak a motorokon.
Ugyanekkor a szerkezet túlterhelődött, és a személyzet elvesztette a képességet a repülés stabilizálására.
A szakértők szerint a katasztrófa a ritka légköri jelenség és a repülőgép technikai sérülékenységének kombinációja miatt következett be ilyen körülmények között.
Az expedíció során a tábor közelében valóban megfigyeltek egy jegesmedve családot, ami megnehezítette a kutatók munkáját, és további biztonsági intézkedéseket igényelt.
Ugyanakkor a szakértők megjegyezték, hogy az állatok óvatosak voltak, és nem közelítettek az emberekhez veszélyes távolságon belül.
A 2A219-es járat felfedezése lehetővé tette, hogy lezárják a XX. század végi légiközlekedés egyik legrejtélyesebb fejezetét.
A megszerzett adatok kiegészítették a tudományos ismereteket az extrém légköri jelenségek repülésre gyakorolt hatásáról, és alapul szolgáltak új ajánlások kidolgozásához az északi szélességi fokok feletti repülés biztonságára.
