A kutyánk mereven bámulta a hálószoba falát, és állandóan ugatott, ezért képtelenek voltunk aludni. Végül kénytelenek voltunk hívni egy építőmestert, és kibontani a falat 😱😱
Amikor a férjemmel és a lányunkkal beköltöztünk az új házba, úgy tűnt, valóra vált az álmunk. A ház régi volt, de gondosan karbantartott: tágas szobák, hangulatos kis kert és nagy ablakok az erdőre néző kilátással. Első látásra beleszerettünk. Úgy éreztük, itt kezdődik életünk új és boldog fejezete.
A kutyánk, egy Rada nevű dobermann, eleinte szintén elégedettnek tűnt. Boldogan szaladgált a házban, és minden sarkot felfedezett. De hamarosan valami furcsát vettünk észre: minden nap ugyanoda ült a hálószobában, és hosszasan, mereven nézte a falat. Néha csak csendben ült, de egyre gyakrabban ugatott, morgott és a tapétát kaparta a mancsaival.
A többi szobában teljesen normálisan viselkedett. Először azt hittük, csak a költözésre reagál így, vagy valamilyen szokása alakult ki. De az idő múlásával Rada viselkedése egyre nyugtalanítóbb lett. Éjszakánként az ugatására ébredtünk — mindig ugyanazt a falat nézve.
Eleinte próbáltuk megnyugtatni. Később már rá is szóltunk. De semmi sem segített. Végül, a sok álmatlan éjszakától és a növekvő aggodalomtól kimerülve, elhatároztuk, hogy kiderítjük, miért zavarja ennyire a kutyánkat az a fal.
Hívtunk egy ismerős építőmestert, hogy óvatosan bontsa meg a fal egy részét. És amikor megláttuk, mi volt benne, rémülten ledermedtünk 😨😱 
A gipszkarton mögött egy keskeny műszaki üreg volt. Sötétség, por, pókháló… és egy fémdoboz. Szorosan befalazva a téglafalba. A kutyánk mereven bámulta a hálószoba falát és folyamatosan ugatott, nem hagyott minket aludni. Végül ki kellett hívnunk egy munkást és fel kellett bontani a falat. Amikor kinyitottuk a dobozt, megállt bennünk az ütő. Csontok, régi gyerekcipők, egy plüssjáték és egy nagyon régi konzervdoboz volt benne. Reszketett a kezünk. Azonnal hívtuk a rendőrséget. Nyomozás indult. Kiderült, hogy 1987-ben eltűnt egy kislány ebből a házból. Akkor azt hitték, hogy megszökött otthonról, mert soha nem találták meg. Az ügyet lezárták, az anya nem sokkal később belehalt a bánatba, az apa pedig elköltözött. Az ügyet újra megnyitották, és valódi hajtóvadászat kezdődött az ember után, aki talán még mindig él és bujkál. Rada többé nem ugatott. Attól a naptól kezdve egyszer sem ment a fal közelébe.
