Egy milliomos a barátjával érkezett egy étterembe, és úgy döntött, hogy egy szokatlan üzenettel megalázza a pincérnőt.
— **Ha el tudod olvasni a Braille-írást, és megérted, mi van ebben az üzenetben, feleségül veszlek.**😱😳
Este a drága étterem tele volt vendégekkel.
Az egyik asztalnál a fiatal milliomos, Artyom ült a barátjával. Hangosan beszélgettek, nevettek, és láthatóan nem törődtek a körülöttük lévőkkel.
Amikor a pincérnő odalépett hozzájuk, Artyom leadta a rendelést, majd hirtelen elővett a zsebéből egy kis papírlapot.
A lány kezébe adta.
— Most pedig olvassa el ezt.
A pincérnő elvette a cetlit, és meglepetten nézett rá.
A papíron nem voltak hagyományos betűk.
Az egész felületét apró, kiemelkedő pontok borították.
— Ez Braille-írás, — mondta a lány.
— Így van, — vigyorgott Artyom.
A pincérnő értetlenül nézett rá.
— De nem tudom elolvasni.
A milliomos összenézett a barátjával, majd elmosolyodott.
Nyilvánvalóan szándékosan hozta kellemetlen helyzetbe a lányt.
— Akkor van egy ajánlatom önnek, — mondta Artyom.
— Micsoda?
Előrehajolt, és hangosan kijelentette:
— Ha elolvassa, mi van erre a cetlire írva, feleségül veszem.
A milliomos barátja felnevetett.
A szomszédos asztaloknál ülő vendégek közül is többen meghallották ezeket a szavakat, és elkezdtek feléjük nézni.
A pincérnő elpirult.
2. rész
— Ezt most komolyan mondja?
— Teljesen komolyan — válaszolta Artyom. — Ha el tudja olvasni a Braille-írást, feleségül veszem. Ha nem tudja elolvasni, akkor ez csak egy tréfa volt.
Biztos volt benne, hogy a lány nem tudja teljesíteni a feltételét.
A pincérnő azonban hirtelen abbahagyta a mosolygást.
Újra megnézte a cetlit.
Ujjaival végigsimított a kiemelkedő pontokon.
Aztán halkan megszólalt:
— Rendben. El fogom olvasni.
Artyom elvigyorodott.
— Tényleg?
— Igen.
— Akkor várok.
A lány elvette a cetlit és elment.
Artyom tovább nevetett a barátjával, biztosan abban, hogy a pincérnő néhány perc múlva visszatér, és beismeri, hogy nem tudta elolvasni.
De eltelt tíz perc.
Aztán tizenöt.
Végül a lány visszatért.
A kezében ugyanazt a cetlit tartotta.
Odament az asztalhoz, letette a milliomos elé, és nyugodtan azt mondta:
— Elolvastam.
Artyom mosolya eltűnt.
— Mi?
— Ön maga mondta: ha elolvasom a Braille-írást, feleségül vesz.
Az étteremben csend lett.
Artyom barátja abbahagyta a nevetést.
A milliomos a lányra nézett, és aznap este először nem talált szavakat.
— De… hogyan tudta elolvasni?
A lány ránézett, és válaszolt:
— Mert az öcsém…
Elhallgatott.
— Mert az öcsém vak — fejezte be.
A milliomos némán nézett rá.
— Már gyermekkorában elvesztette a látását. Sokáig együtt tanultam vele a Braille-írást, hogy segíteni tudjak neki a könyvekkel, tankönyvekkel és jegyzetekkel.
Elővette a telefonját a zsebéből.
— Ezért számomra ez a cetli nem volt nehéz.
Artyom lesütötte a szemét.
A tréfája most már egyáltalán nem tűnt viccesnek.
Eszébe jutottak a saját szavai:
„Ha elolvasod a Braille-írást, feleségül veszlek.”
Néhány másodpercig hallgatott, majd váratlanul megszólalt:
— Akkor vesztettem.
A lány nem válaszolt.
— Azt mondtam, hogy feleségül veszlek, ha elolvasod a Braille-írást — folytatta Artyom. — Nem szoktam megszegni az ígéreteimet. Tehát most kénytelen vagyok feleségül venni téged.
A pincérnő teljes nyugalommal nézett rá.
— Nem.
Artyom összeráncolta a homlokát.
— Mit jelent az, hogy „nem”?
— Nem megyek férjhez magához.
— De én megígértem.
— Pontosan ezért utasítom vissza.
A milliomos nem értette.
A lány egyenesen a szemébe nézett.
— Nem azért tette ezt az ígéretet, mert feleségül akart venni. Azért tette, hogy a barátja és a többi ember előtt gúnyt űzzön belőlem.
Felvette a cetlit az asztalról.
— És nem akarok olyan férfihoz hozzámenni, aki egy másik ember megalázását szórakozásnak tartja.
Artyom barátja némán elfordította a tekintetét.
A milliomos megpróbált mondani valamit, de a lány már megfordult.
— És még valami — állt meg az asztalnál. — Nem szabad olyasmin nevetni, amit nem értünk. Magának ezek a papíron lévő pontok egy viccet jelentettek. Az öcsém számára viszont ezek jelentik az olvasás, a tanulás és a másokkal való kommunikáció lehetőségét.
E szavak után elment.
Artyom az asztalnál maradt, és a cetlit nézte.
Valóban pontosan azt kapta, amit akart: a lány el tudta olvasni a Braille-írást.
De életében először a saját ígérete sokkal komolyabbnak bizonyult számára, mint amire számított.
