😨 ELVÁLTAM AZ EXPEDÍCIÓS CSOPORTOMTÓL AZ ERDŐBEN, ÉS VÉLETLENÜL RÁTALÁLTAM EGY RÉGI RENDŐRAUTÓRA… DE AMIT ODABENT LÁTTAM, ATTÓL MEGFAGYOTT BENNEM A VÉR! 😱

Egy expedíciós csoport tagja vagyok, és nemrég elindultunk az erdőbe, hogy kutatásokat és kísérleteket végezzünk. Egy meglehetősen nagy területet kellett átvizsgálnunk, ezért előre felosztottuk a feladatokat, és megegyeztünk abban, hogy együtt maradunk.

Eleinte minden a terv szerint haladt. Egy erdei ösvényen haladtunk, ellenőriztük a felszerelésünket, elvégeztük a szükséges méréseket, és megjelöltük a térképen az érdekes helyeket. Egy ponton azonban valami szokatlant vettem észre az ösvénytől távolabb, ezért úgy döntöttem, közelebbről is megnézem.

Azt hittem, csak néhány percre távolodom el, és hamar utolérem a többieket. Ám annyira belemerültem a keresésbe, hogy észre sem vettem, milyen mélyen jutottam be az erdőbe. A fák itt olyan sűrűn álltak, hogy a napfény szinte egyáltalán nem hatolt át a lombkoronákon, az ismerős ösvény pedig már régen eltűnt a szemem elől.

És ekkor megláttam.

A magas fák között egy régi rendőrautó állt. Annyira benőtte a fű, a moha és a sűrű bozót, hogy messziről akár egy halom rozsdás fémnek is lehetett volna nézni. A festék már régen lepattogzott róla, az ablakokat elsötétítette a szennyeződés, a karosszérián pedig a sokéves korrózió nyomai látszottak.

Megálltam, és néhány másodpercig csak bámultam az autót. Nehezen tudtam elképzelni, hogyan kerülhetett egy rendőrautó ilyen eldugott helyre, és miért nem vitte el onnan senki ennyi év alatt.

Óvatosan közelebb mentem, és körbejártam a járművet. A rendszámtábla szinte teljesen berozsdásodott, az ajtón lévő embléma pedig alig volt felismerhető. Megpróbáltam kinyitni először az első, majd a hátsó ajtót, de mindegyik zárva volt.

Már éppen vissza akartam indulni a csoporthoz, amikor észrevettem, hogy az egyik ablak résnyire nyitva van.

Körülnéztem. Mindenütt csend honolt. Nem hallatszottak emberi hangok, és semmilyen gép sem működött a közelben – csak a szél susogott a fák lombjai között.

Kíváncsi lettem, mi lehet odabent. Bedugtam a kezem a keskeny résen, nagy nehezen elértem a belső zárat, és végül sikerült kinyitnom az ajtót.

Az utastérben nehéz, dohos szag terjengett, amelyet a régi fém szaga is áthatott. Előrehajoltam, hogy jobban szemügyre vegyem a belső teret, és a következő pillanatban dermedten álltam meg.

Amit ebben az elhagyatott rendőrautóban láttam, egyáltalán nem illett ahhoz az elképzeléshez, hogy a jármű egyszerűen csak hosszú éveken át állt az erdőben…

2. rész

Kinyitottam az autó ajtaját, és benéztem. A hátsó ülésen egy emberi csontváz feküdt. Mellette egy régi rendőrségi sapka hevert, a padlón pedig egy fémdoboz állt, amelyet az idő már feketére színezett.

Hátraléptem, és azonnal felhívtam az expedíciónk vezetőjét. Azt mondta, ne nyúljak semmihez, és várjam meg a többieket.

Amikor a csoport megérkezett, alaposan megvizsgáltuk az autót. A karosszérián még ki lehetett venni a rendszámot, a műszerfalon pedig megmaradt egy tábla, rajta egy rendőr vezetéknevével.

A vezető felvette a kapcsolatot a helyi hatóságokkal. Néhány órával később rendőrök és bűnügyi technikusok érkeztek a helyszínre. Lezárták a területet, lefényképezték az autót, és megkezdték a vizsgálatot.

Az előzetes adatok szerint a jármű több mint húsz éve szerepelt a körözési nyilvántartásban. Egy régi rendőrkapitányság iratai között is megtalálták: az autó egy járőregységhez tartozott, amely egy alkalommal riasztásra indult ebbe a körzetbe, de soha többé nem tért vissza szolgálatba.

Az archívumokban azonban nem szerepeltek pontos adatok arról, mi történt a rendőrökkel. Az akkori keresés nem vezetett eredményre, az ügy aktív nyomozása pedig idővel abbamaradt.

A maradványokat szakértői vizsgálatra küldték. A rendőrök arra kértek minket, hogy részletesen írjuk le, pontosan hol találtuk az autót, és többször is megkérdezték, észleltünk-e a közelben más emberekre utaló nyomokat.

Azt válaszoltam, hogy semmi szokatlant nem láttam.

Indulásunk előtt azonban az egyik bűnügyi technikus odalépett hozzám, és mutatott egy fényképet, amelyet az autó belsejében készítettek.

„Nézze meg alaposan. Véletlenül nem nyúlt hozzá ehhez a tárgyhoz?”

A képen egy kis fémdoboz látszott, amely a vezetőülés alatt feküdt. Megráztam a fejem.

Ezután elmagyarázta, hogy a dobozt csak azután fedezték fel, hogy az autót további vizsgálat céljából elszállították. Néhány régi dokumentum és egy kézzel írt üzenet volt benne.

Az üzenet mindössze néhány szóból állt:

„Ha ezt az autót megtalálták, akkor a másodikat soha nem találták meg.”

A rendőr nem vont le elhamarkodott következtetéseket. Azt mondta, hogy az üzenetet az ügy többi bizonyítékával együtt fogják megvizsgálni.

Néhány héttel később értesítettek minket, hogy a szakértői vizsgálat segített azonosítani az elhunytat. Valóban a járőregység egyik rendőre volt. Hogy mi történt a másik rendőrrel, és miért került az autó ilyen mélyen az erdőbe, azt a nyomozásnak kellett kiderítenie.

A mai napig emlékszem arra a napra. Azért indultunk az erdőbe, hogy szokásos felméréseket végezzünk, de véletlenül rábukkantunk egy autóra, amely több mint húsz éven át észrevétlen maradt.

Számomra nem az a legfurcsább, hogy emberi maradványokat találtunk benne. Hanem az, hogy ennyi év elteltével sem tudta senki megmagyarázni, miért indult két rendőr egy riasztásra, és miért csak az egyiküket találták meg.